Az köztudott, hogy a jól kommunikáló emberek sikeresebbek tudnak lenni az élet bármely területén, mint akik nehezebben kommunikálnak. Ez igaz!

Nem véletlen, hogy a legtöbb álláshirdetésben is felbukkan az elvárások között, hogy„…… jó kommunikációs készség.”

A baj ezzel az, hogy sokkal többen gondolják azt, hogy ők jól kommunikálnak, mint ahányan valóban értik és jól csinálják.

Ebből következik az, hogy ha két ember között nem tökéletes az összhang, akkor az emberek többsége szerint a hiba a másik készülékében van.

A bizonyítéka annak, hogy valaki igazán érti és jól alkalmazza kommunikációt, ha azokkal is szót ért, akik nem feltétlenül a kommunikáció bajnokai. Párhuzamba állított példa: Egy matektanárnál nem azt tartanám igazi nagy eredménynek, ha az *5-ös tanulóját felveszik matematikusnak az egyetemre. Az az igazi tanár, aki átvesz egy fél osztály bukott tanulót és felhozza őket stabil 3-as szintre!

És ez igaz itt is.

Néhány alapvető félreértés van a kommunikációval kapcsolatban.

Ezért szeretném 5 fontos szabályra felhívni a figyelmet ebben a témakörben.

1.  szabály: Minél inkább érti valaki a kommunikációt, annál nehezebb helyzeteket és embereket tud kezelni! 

Minél kevésbé érti valaki és tudja alkalmazni a kommunikációt, annál inkább a másik felet hibáztatja és másiktól várja el, hogy ő kommunikáljon jobban.

2. szabály: Az igazi MEGÉRTÉS hoz létre egyetértést. 

A kommunikációnak is kell, hogy legyen valami célja. Nem az a cél, hogy igazam legyen! A legfontosabb cél az lenne, hogy MEGÉRTÉS jöjjön létre közöttem és a másik fél között.

Először nekem kell tudnom felvenni a másik fél nézőpontját, az ő nézőpontjából kell képesnek lennem megvizsgálnia a dolgokat. Mert akkor tudok csak az ő fejével gondolkodni és csak azután van esély arra, hogy ő is fel tudja venni az én nézőpontomat. Nézd csak, mit írt erről egy legendás üzletember:

„Ha a sikernek van titka, akkor az abban a képességben rejlik, hogy megértjük a másik ember nézőpontját és az ő szemszögéből is látjuk a dolgokat, nemcsak a sajátunkéból. – Henry Ford”

3.  szabály: Legalább úgy kell tudni hallgatni, mint beszélni! 

A jó kommunikáció nem egyenlő azzal, ha valaki levegővétel nélkül folyamatosan másfél órát tud beszélni, vagy „lyukat beszél a másik hasába”, ahogy a mondás tartja. Ez egyáltalán nem a sikeres kommunikáció ismertetőjegye…. Képesnek lenni hallgatni. Egészen pontosan képesnek kell lenni meghallgatni a másikat. Ez egy igazi erény….. és ez nem mindenkinek adatik meg…..

4. szabály: Ne vívj! Ne háborúzz! Még szavakkal sem!

Alacsony érzelmi állapotban (düh, harag, neheztelés, hibáztatás, stb.) nem fogsz tudni sikeresen kezelni egy problémát. Tudom, hogy ezt mondani könnyű. Bezzeg ha az ember éppen majd szétrobban.

Ennek az írásnak a terjedelme nem engedi meg, hogy az ilyen helyzetek kezelését itt kifejtsem, de megsúgom: Arra is van módszer, hogy tudj nyugodt maradni egészen zaklatott körülmények között is. De egy általam nagyon szeretett idézetet ide teszek.

Megszívlelendő:

„A gyűlölet már sok gondot okozott a világban, de még egyet sem oldott meg. – Maya Angelou”

5.  szabály: Ha igazán profi akar valaki lenni a kommunikációban, akkor azt is tanulni és gyakorolni kell!

A kiemelkedően sikeresen kommunikáló emberek sem úgy születnek, hogy mindent tudnak már erről a dologról. De azzá válnak. Tanulással és gyakorlással. Pont úgy, mint az autóvezetésben, a sportban, bármely munkában kiváló eredményt elérő emberek. Ez miért lenne másképp a kommunikációban?

Ha igazán jól csinálod, akkor a kommunikáció segítségével nem győztes leszel és legyőzöttek vesznek majd körül.

Hanem olyan sikeres ember lehetsz, akinek számtalan veled egyetértő, céljaidat, kéréseidet, javaslataidat elfogadó, téged támogató barátja és ismerőse van. És a kettő nem ugyanaz!!!