Mi az, ami az oroszlánszelídítésnél is nehezebb?
Van néhány veszélyes, majdnem lehetetlen küldetés ezen a bolygón. Hogy csak néhányat említsek: megmászni a Mount Everestet, fehér cápával versenyt úszni, grizzly medvét lebirkózni, stb…
Persze ezek azért elég extrém sportok és nem is akarok velük sokat foglalkozni, mert ezt az írást végül is egy üzleti-gondolatébresztőnek szántam, nem a lehetetlen küldetések közti kalandozásnak. Hát kanyarodjunk a tárgy mezőben szereplő kérdés felé.
Merthogy az oroszlánok idomítása sem könnyű meccs. De mi az, ami ennél is nagyobb kihívás?
Íme egy megfigyelésen alapuló, nagyon bölcs gondolat:
„Oroszlánt lehet szelídíteni, de nyulat vadítani nagyon nehéz!”
Nézzük meg ezt üzleti területen! Hogyan igaz ez a munkatársakra vonatkoztatva?
Van két teljesen különböző tulajdonságokkal rendelkező emberünk.
Az egyik tele van energiával, lendülettel. Hatalmas szándékkal rendelkezik, a falon is átmegy, ha kell, de pont ez a nehézség is vele. Gyakran lobbanékony, nem a legfinomabban csomagolja a véleményét a többiek felé, meg is bánt esetleg néha embereket. Túlságosan nagy az igazságérzete és nem rejti véka alá az ellenvéleményét. Túl hirtelen, túl vehemens. Olyan néha, mint elefánt a porcelánboltban. De nagyon tud termelni. Egy kicsit olyan vad oroszlán, nem?
Aztán itt van a másik: A légynek sem tudna ártani. Olyan csendes, kedves, nyugodt, szinte félszeg emberke. Itt van 3 éve, de még nem hallottuk hangosan megszólalni. Igaz, hogy nem olyan nagy energiákkal és lendülettel bír, mint a másik, még a szél is elfújja szinte. De nincs vele semmi nagy gond. Hát kicsit lassú is, aggódós, problémákat nehezebben kezelő személy. Elég sokat kell a nyakára járni, hogy elkészüljön a dolgaival, de mint mondtam, nagyon békés. Egy kicsit olyan aludttej érzésed van vele kapcsolatban. De neki nincs senkivel problémája, konfliktusa… Ő meg egy picit a szelíd nyuszi….
Kérdés: Kire van több panasz? Kinek van több összeütközése másokkal? Hát persze, hogy az oroszlánnak!
Hát akkor most mit tegyünk vele? Hiszen eléggé bosszantó tud néha lenni, nem? Hát rúgjuk ki, törjük meg, nyomjuk el, hogy kevesebb gondunk legyen vele, nem? Na, ezzel lőnénk főleg öngólt… Hát szelídítsük meg!
Hogyan?
Kommunikációval, példamutatással, extra kihívásokkal történő motiválással, egy kis személyes kezeléssel, ahol megértetjük vele, hogy egyébként értékes munkatársként hogyan vágja a fát maga alatt a stílusával, stb.
Ha ezt tényleges odafigyeléssel, jó személyzetkezelési eszközökkel végezzük, látványos pozitív változásokat érhetünk el.
Vegyük elő a nyuszi kollégát! Az aludttejet!
Rajta is megpróbálunk kicsit igazítani. Egy kicsit felpörgetni, feltüzelni, mondhatjuk „vadítani”. Lelkére beszélni, motiválni, szorosabban kontrollálni, stb. És meglepő módon, velük kevesebb sikerélményünk lesz, pedig látszólag ő a kevésbé problémás ember. Mert „Oroszlánt lehet szelídíteni, de nyulat vadítani nagyon nehéz!”
Az fogjátok látni, hogy olyan, mint a talicska: Csak addig megy előre, ameddig fogod és tolod. Leteszed, ott marad. Ugye érthető a szimbolikus párhuzam?
Mi a tanulság?
Az embereket soha ne csak a viselkedésük alapján ítéld meg, hanem a ténylegesen megfigyelhető, általuk előállított termékeik, a munkájuk eredménye alapján. Mert az értékességükről ez többet elárul.
Könnyebb azt kezelni, akiben nagy energia és szándék lakozik, még ha ezt az erőt nem is mindig megfelelően használja, mint egy teljesen leengedett, alacsony morálú és termelékenységű embert.
Vezetőként fel kell vértezni magunkat emberismereti és személyzetkezelési tudással, ha igazán klassz csapatot és kiváló munkatársakat akarunk magunk körül látni. Ez a tudás szinte fontosabb egy vezető részére, mint a szakmai tudás. Mert szakmai tudással tudhatunk jól termelni, de nem tudunk csapatot és embereket sikeresen termeltetni..
