Mitől lesz valaki profi? Egy varázslatos mutatvány tanulságai
Csak nézem és nézem egy egyensúlyozóművész produkcióját.
És elgondolkodtatott a kérdés: Mitől lesz profi a profi?
A mutatvány odaszögez a képernyőre, a lélegzetemet is visszafojtom, úgy izgulok és drukkolok neki.
Pedig nincs életveszélyben. Nem egy kötélen lebeg két toronyház között…
De olyan leheletfinom tevékenységgel végzi, amit csinál, oly mérhetetlen profizmussal, hogy engem lenyűgöz.
Többször láttam már, most újra feldobta az internet. Utána is néztem.
Kiderült, hogy ezt a mutatványt egy Miyoko Shida Rigolo nevű művész adta elő a 90-es években, aki szintén egy nagy elődtől tanulta. Ezután vette elő néhány éve egy másik előadó, csak modernizáltabb feldolgozásban….
És ezek a produkciók ihlették ezt a gondolatmenetet a profizmusról.
Egyébként a linkeket is mellékelem a cikk végefelé, hogy te is megnézhesd ezeket a zseniális művészeket.
Mitől lesz valaki profi?
Szóval különböző elképzelések vannak a profizmussal kapcsolatban.
Vajon min múlik? Őstehetség valaki? Így született? Szerencsés? Vagy azért kell valami más is?
Mi az, hogy „profi” egyáltalán?
Nem, nem azokra az igazolt sportolókra gondolok, akik pénzt kapnak a tevékenységükért és gyakorlatilag csak ebből élnek.
Egyesek nem is akárhogyan…. Bár nyilván van köztük olyan, akikre illik a profi kifejezés….
Mutatom a wikiszótár.hu-n megtalált jelentést:
„Szakképzett és gyakorlott személy, aki már elsajátította szakmája részleteit, és ezeket megfelelően és eredményesen alkalmazza tevékenységében.”
Vagyis: Képes valamit nagyon-nagyon jól csinálni, aminek rendre kiváló eredménye lesz!!!!
A profizmushoz tanulás és gyakorlás kell
Az én véleményem és megfigyelésem alapján az alábbi néhány összetevő a leginkább szükséges ahhoz, hogy valaki nagyon profi legyen valamiben:
1. Az adott témakör alapos ismerete
Az adott témakör alapos ismerete, az oda vonatkozó természeti törvényszerűségek ismerete.
Ez épp lehet fizika, reáltudományok, anatómia, vagy épp kommunikáció, vállalkozói, vezetői ismeretek.
Vagyis először is tanulás kell, hogy értsük a dolgot.
2. A tanultak gyakorlati alkalmazása
Aztán a következő lépés, hogy a tanult és elméletben értett dolgot át kell tenni alkalmazásba.
Ez pedig próbálkozást, gyakorlást igényel. Minél profibb akar lenni valaki, annál többet.
És ebben bőven benne van a kudarc, az elrontott, sikertelen dolgok tömege.
De a titok, hogy újra meg kell próbálni, újra meg újra kell csinálni.
Tanulva a korábbi hibákból, folyamatosan csiszolni, tökéletesíteni azt, amiben igazán jók akarunk lenni.
Bruce Lee-től származik a következő gondolat:
„Nem azt félem, aki tízezer rúgást gyakorol egyszer, hanem aki egy rúgást tízezerszer.”
És abban, amit ő csinált, eljutott olyan szintre, hogy szerintem hihetünk neki….
Ő nem csak legendás színész, sportoló és egy keleti harcművészeti ág kifejlesztője, hanem egy bölcs gondolkodó is volt.
Ismerve az edzésmódszereit, a gondolkodásmódját, ez egy elég hiteles vélemény arról, hogy mitől lesz valaki profi valamiben.
A világ legismertebb, legsikeresebb sportolóiban, színészeiben, előadóművészeiben ez mind közös:
Volt egy nagy céljuk, olthatatlan tudásszomjuk, tanulási vágyuk és gyakoroltak, gyakoroltak, gyakoroltak.
Azt hiszem, nem csak a világsztárok között vannak profik.
Azok mind profik, akik a saját szakmájukban elkötelezettek, folyamatosan tanulnak, gyakorolnak azért, hogy egyre jobb és jobb eredményeket érjenek el.
Ebből a nézőpontból lehet profi egy orvos, egy kamionsofőr, egy értékesítő, egy marketinges, egy takarítónő.
Tényleg így gondolom…..
De vajon más a helyzet egy vezetővel?
Miért lenne más?
Az is egy szakma? Ott is kellene egy sor elméleti hátteret, alkalmazható tudást összeszedni és gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni?
Abszolút!!!
Ezzel szemben ha megnézzük, hogy a vállalkozók, cégvezetők milyen utat járnak be a cégük építése során, nem mindig követik a profivá válás lépéseit.
Egy vállalkozó története a vezetői fejlődésről
Pár hete találkoztam és beszélgettem – egy egyébként tényleg szimpatikus, saját erejéből egy bizonyos méretű céget felépíteni képes – vállalkozóval.
Panaszkodott, hogy a cége évek óta megrekedt egy szinten, nem fejlődik.
Neki vannak még üzleti ötletei, de egyre nehezebb eredményeket elérnie, mert a csapata nem segíti eléggé, gyakorlatilag a legtöbb dolgot magának kell megoldania.
Megkérdeztem, milyen vezetőképzési, vállalkozásfejlesztési programon vett részt eddig.
Kiderült, hogy kb. 20 év alatt egyetlen egy ilyet sem nézett meg…
Pedig nem ilyen dolgokban kellene neki is egyre profibbá válni? Tanulnia, majd a cégében gyakorlatban alkalmazásba tennie, hogy kevesebb gondja legyen vezetőként?
Lehet, hogy azért nem ez az általános vállalkozói hozzáállás, de minden esetre elgondolkodtató…
Két különleges mutatvány a profizmusról
Akár egyetértesz a fent leírtakkal, akár nem, nézd végig az alábbi linkeken található produkciók valamelyikét. Vagy mind a kettőt!
Szánj rá pár percet! Szerintem téged is el fog varázsolni ez a két mutatvány!
És közben gondold végig, meddig kellett ennek a két művésznek ismerkedni az ide vonatkozó törvényszerűségekkel, aztán meddig kellett ezt gyakorolni?
Hányszor omolhattak össze légies építményeik, amelyek mintha a fizikai törvényeit hazudtolnák meg a súlytalan lebegésükkel?
Íme az 1990-es évekből egy csoda, Miyoko Shida Rigolo előadásában!
Ha pedig a követőre is kíváncsi vagy közel 30 év különbséggel, itt láthatod!
Előadás a profizmusról
Egy utolsó megjegyzés: Van egy egész ütős – kb. 2,5 órás előadásom – a PROFIZMUSRÓL.
Tanulságos akár egy vállalkozókból, akár egy munkatársi csapatból álló közösségnek.
