Van nektek HR-esetek a cégben?
Vagy kell egyáltalán egy HR-es egy cégben?
Mekkora létszámtól kell(het) ilyen feladatkörre ember?
Meg fogom válaszolni a kérdést! De előbb járjuk körül egy kicsit a dolgot.
Szeretnék néhány nézőpontot adni ezzel a témával kapcsolatban!
Mi az, hogy HR?
HUMAN RESOURCE = EMBERI ERŐFORRÁS
Egy cégen belül ez az a terület, amely a munkatársak
toborzásával,
kiválasztásával,
felvételével,
alapképzésével,
posztra képzésével,
motivációjával,
személyzeti problémák kezelésével
és nem mellesleg a munkaszerződések elkészítésével, a be- és kiléptetés jogszerűségével, munkaügyes dolgokkal foglalkozik. Néha még a bérszámfejtést, TB ügyintézés is ide sorolják.
Tudod, hogy a tapasztalatom szerint a cégekben mi a legnagyobb baj ezzel?
Az, hogy a legtöbb cégben ezek a tevékenységek csak papíron, vagy még úgy sem működnek!
Pontosabban fogalmazva csak az utolsó bekezdést veszik komolyan.
Merthogy a törvényesség betartásával szükségből is foglalkoznak a cégekben.
De az EMBERI ERŐFORRÁSSAL, a kifejezés legfontosabb jelentésével nem annyira….
Nézzük meg pontosan, mit is jelent az ERŐFORRÁS szó:
„Lehetőség, erőt nyújtó tényező. Olyan szellemi, anyagi, gazdasági, társadalmi tényező, amely lehetőséget ad vagy alkalmas eszköz lehet adott cél megvalósításához, bizonyos dolog fejlesztéséhez. (wikiszótár.hu)
Egy vállalkozásban nagyon fontos meghatározó, szellemi erőt nyújtó tényező tud lenni az EMBER.
Ha beszerzünk mondjuk egy fémmegmunkáló gépet, akkor tudjuk, hogy egy óra alatt mennyi terméket tud legyártani. De tudjuk azt is, hogy meg kell olajozni, karban kell tartani, kötelező és időszakos szervizt kell rajta elvégezni, hogy sokáig jól működjön. És akkor igazán jó befektetés lesz.
Ha az alapvető gondozását megtesszük, meghálálja. Pedig csak egy darab fém, némi vezetékkel, műanyaggal, kapcsolókkal, stb. felszerelve.
Épp ezért egyszerű boldogulni vele! Mert a gép nem szokott lelkesedni, aggódni, értetlenkedni, a gépnek nem kell tanulnia, azt nem kell motiválni, nem kell célokat adni neki, nem kell vele beszélgetni, megkérdezni, hogy érzi magát, nem kell lelkesíteni, ha alábbhagy a lendülete és nem kell helyre rakni fejében a nem megfelelő elképzeléseket akkor, ha nem az elvárt módon működne a csapatunkban.
De mi van az emberrel? Kicsit nehezebben kezelhető összetevője a szervezetnek, mint egy gép. Viszont sokkal több lehetőség is van benne. Igazi ERŐFORRÁS tud lenni.
Ha felveszünk egy munkatársat, azt tudjuk róla rögtön, hogy mennyibe fog kerülni a cégnek. Bérek, közterhek, juttatások, telefonhasználat, munka és védőfelszerelés, stb… stb….
De azt nem tudjuk, hogy mennyire jó befektetés lesz!
Csak viszi a pénzt és növeli a vezetők stresszfaktorát, vagy igazi főnyeremény a vezetők és a kollégák számára.
És itt jön képbe a HR szerepe! Aminek sokkal-sokkal többnek kellene lenni, mint amit tapasztalok az általam ismert legtöbb cégben.
Hiszen ez a terület az, aminek a lehető legtöbbet kell tudnia kihoznia az emberekből, hogy tényleg „jó befektetés” legyen minden egyes kolléga! És nem csak pénzügyi, gazdasági értelemben, hanem a csapat jó hangulatú, bizalmi alapon történő együttműködése szempontjából is.
Mivel kell foglalkoznia egy HR-esnek? Mindennel, amivel egy gépkarbantartónak nem. Csak hogy néhány dolgot említsek. Tényleg a teljesség igénye nélkül:
Nagyon alaposan meg kell néznie, hogy kit engedünk be egyáltalán a cégbe. Mert a rossz ember kiválasztása helyből óriási hiba és veszteség a cégnek.
Aztán nagyon alaposan meg kell ismertetni a munkatárssal a céget, a cégkultúrát, a helyi szokásokat, elvárásokat, alapelveket, értékrendet, hogy tudjon „céges fejjel” gondolkodni.
Egy betanítási, posztra képzési programmal rövid idő alatt képessé kell tenni a feladatkörében minőségi és önálló munkavégzésre.
Folyamatosan figyelni kell a teljesítményét, a hozzáállását, a hangulatát és a megfigyelteknek megfelelő kezelésben kell részesíteni.
Az előző bekezdés alapján kell az embereket motiválni, dicsérni, korrigálni, helyre tenni, kiszűrni a csapategységet rombolókat, rendet tenni a civakodók között, ösztönözni és képezni a fejlődni vágyókat. Stb….
Ha mindezt tudatosan és rendszeresen végezzük, lehet egy bombasztikus kollektívánk, amely mind az emberi kapcsolataiban, mind a termelékenységében és eredményességében kiemelkedő tud lenni.
Így leírva egész logikusnak tűnik, nem? De akkor miért nem csinálják ezt ilyen szinten a cégekben? Több oka lehet.
Nem ismerték fel vagy nem ismerik el ilyen szinten a HR fontosságát.
Nem értenek hozzá, nem tudják, hogyan hozzák ki az EMBER-ekből, mint erőforrásból a lehető legtöbbet.
Azt mondják, hogy a cég nem engedhet meg magának egy főállású HR-est, nem fér bele…
Nnnna! Akkor itt az ideje elárulnom, hogy ki a HR-es egy cégben. Csak azért szólok, mert lehet, hogy nem egyértelmű. Nem csak a HR vezető és a HR asszisztens az! Egy bizonyos fokig HR-es mindenki, akinek az emberből, mint szellemi-fizikai erőforrásból a legtöbbet kell kihoznia.
Vagyis minden ügyvezető HR-es. Minden vezető HR-es. Aki alá csak egyetlen ember is tartozik, az már HR-es!
Legalább is szerintem így kellene gondolkodni!
Egy több millió Ft-ba kerülő gépet nem bíznak egy képzelten gépkezelőre, csak olyanra, aki megtanult azzal a géppel bánni.
Akkor az egyesével is több millióba kerülő munkatársakat sem szabad olyan emberre bízni, aki nem tanulta meg alaposan az emberek kezelését!
Ezért a következő jó tanácsokkal, alapelvekkel zárom cikkemet:
Ha egy munkatárstól elvárjuk, hogy tanulja meg profin a rábízott gépek kezelését, akkor magatoktól és vezetőtársaitoktól is várjátok el, hogy tanuljátok meg kezelni az embert!
Az emberekkel törődés nem csak a HR-es feladata, hanem minden vezetőé.
Végül egy okos embertől kölcsönzött gondolat:
„Ne üzletet építs – építs embereket – és az emberek majd építik az üzletet.” (Zig Ziglar)
Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, hogy első kézből értesülj az új szakmai cikkeinkről.
A feliratkozás után ajándékba adunk egy PDF-et: "13+1 Igaz Történet Cégvezetőknek."
Ez a gyűjtemény bemutatja, hogyan oldottunk meg valós vállalati problémákat, hogy Te is tanulhass belőlük.